Ahogy az emberek egyre ügyesebbek lettek a cserzésben, velük együtt nőtt a bőrből készült tárgyak és ruhák választéka. A bőr története a korokon át Európa szívén át vezet, és átkel az óceánon egészen Amerikáig, nyomot hagyva a spanyol palotákon, a római hadseregeken, a francia parfümériákon és az amerikai Vadnyugat nyílt síkságain. Íme, hogyan bontakozott ki ez az utazás.
Ahol egy mesterség vagy iparág gyökeret vert, ott egy cserzőüzem ritkán volt messze.
Spanyolország és a cordovai bőr születése
A nyolcadik századi Spanyolországban az uralkodó mórok olyan cserzési eljárást dolgoztak ki, amely a híres cordovai bőrt, más néven spanyol bőrt adta. Ezt a puhán cserzett kecskebőrt a színek széles skáláján festették, és gyakran illatosították, ami Spanyolországon messze túl is keresetté tette.
A tizenötödik századra a spanyol bőr az előkelőség jele lett Európa-szerte. Sok otthonban voltak belőle falikárpitok, kárpitok, könyvkötések, mellények és kabátok, némelyik kézzel festve, faragva, berakva vagy ezüsttel és arannyal nyomva. Ez a puha, színes bőr iránti szeretet ma is visszacseng egy darabban, mint az Aloha Premier Bradley Cooper velúr bőrkabát, amely puha tapintású és arra való, hogy megmutassák.
Olaszország: az aranyfüsttől a nagy cserzőüzemekig
Európa-szerte a cserzőüzemek gyakran más mesterségek mellett nőttek fel. Az olaszországi Solofra ma számos kiváló cserzőüzeméről híres, ám a város először egészen másról volt nevezetes: az aranyfüstről, amelyet a 15. században az olasz épületek és belsőik díszítésére használtak.
Hogy az aranyat hajszálvékony lapokká verjék, a mesterek nagy tömböket kalapáltak egy nehéz bőrpárnán. Ezek a párnák egy év verése alatt gyorsan elhasználódtak, és eleinte a mesterek nagy költséggel importálták a bőrt. Idővel saját bőrt kezdtek cserezni, és sokan mellékvállalkozásba kezdtek bőrnyergek, ostorok és csizmák árusításával. Amikor az építészet elfordult az aranyfüsttől, az abból élő családoknak új megélhetést kellett találniuk, és sokan teljes munkaidőben tértek át a cserzésre. Ma Solofrában már senki sem készít aranyfüstöt, de a városban több mint kétszáz cserző dolgozik.
Róma és az európai bőr gyökerei
Az európai történet sokkal messzebbre nyúlik vissza. 1873-ban Pompeji romjai között egy cserzőüzemet tártak fel, ami bizonyítja, hogy a rómaiak már bőr lábbelit, ruhát és dísztárgyakat készítettek. A mesterséget az etruszkoktól tanulták, akik i. e. 750 és 500 között éltek, és átadták tudásukat Rómának, ahol megbecsült szakmává vált, saját cserzőcéhhel.
Eleinte a római katonák a bőrt főleg pajzsokhoz, mellvértekhez és szandálokhoz használták. A nomád germán törzsek ellen harcolva, Észak-Európa hidegében észrevették, hogy azok egész ruhákat hordanak bőrből. A rómaiak átvették az ötletet, és bőrnadrágban tértek haza, amelyet braccae-nek neveztek.
Franciaország: amikor a bőr a parfümmel találkozott
Franciaország újabb példát ad a bőr és egy szomszédos mesterség szövetségére. A tizenhetedik században a francia nemesség bőrkesztyűt és kézvértet viselt, de a cserzés kellemetlen szagot hagyott rajtuk. A megoldás az volt, hogy parfümbe áztatták őket. Mivel a cserzőüzemek Dél-Franciaországban összpontosultak, a parfümkészítők odautaztak árulni, és idővel végleg letelepedtek. A cserzőüzemek rég elköltöztek, de a parfümipar máig a déli Grasse-ban összpontosul. A bőr divatos ruhává is vált Európa-szerte, és a 16-17. századi Angliában úgy használták, mint az ókori Rómában: védőruhának munkához vagy harchoz.
Az Amerikák, déltől északig
Miközben Európa csiszolta a cserzés művészetét, Amerika nagy civilizációi a sajátjukat fejlesztették. Az azték, a maja és az inka nép helyi állatok, például az őz, a bölény és a szarvas bőréből készített ruhát.
Északon az első európai telepesek magukkal hozták cserzési módszereiket, és az észak-amerikai őslakosok fejlett tudásával gazdagították, köztük az olajos cserzéssel. Az őslakosok bőrből építettek tipiket, ruháikat és mokaszinjaikat gyöngyökkel, tollakkal, sülltüskékkel és csonttal díszítették, néha híres csaták jeleneteit festve a bőrre. A 17. század végére a cserzőüzemek elterjedtek a korai amerikai gyarmatokon. Az őslakos hagyományokból merítve a Nyugat telepesei rojtos velúr kabátot, mellényt, lábszárvédőt, csizmát és kézvértet viseltek, és ezt a stílust őrzi ma az Alice biker bőrkabát.
Az örökségtől a mai ruhatárig
Ami mindezt összeköti, az a folytonosság. Ugyanaz az ösztön, amely a római katonákat, a spanyol nemeseket és a határvidék lovasait öltöztette, ma is alakítja, hogyan viseljük a bőrt. Egy darab, mint az Ágnes hosszú gótikus bőrkabát, évszázadok ezen örökségét gyűjti egyetlen modern ruhába.
Összegzés
A mór Spanyolország illatosított kecskebőreitől a solofrai aranyverőkig, a római braccae-tól az amerikai síkságok velúrjáig a bőr beleszövődött két kontinens történelmébe. Ma viselni annyi, mint örökölni egy mesterséget, amely birodalmakat és óceánokat szelt át, és máig elevennek érződik.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a cordovai vagy spanyol bőr?
A cordovai bőr egy puhán cserzett kecskebőr, amelyet a mórok hoztak létre a nyolcadik századi Spanyolországban. Sok színre festették és gyakran illatosították, és a tizenötödik századra Európa-szerte díszítette az otthonokat.
Miért kötődik a francia Grasse városa a parfümhöz?
A tizenhetedik században Dél-Franciaország cserzőüzemei illatosították a bőrkesztyűket, hogy elnyomják a cserzés szagát. A parfümkészítők odautaztak ellátni őket, és letelepedtek, ezért maradt Grasse a parfüm központja.
Mik voltak a braccae?
A braccae bőrnadrágok voltak, amelyeket a római katonák viseltek. Akkor vették át, amikor észak-európai törzsekkel találkoztak, akik egész ruhákat hordtak bőrből, és a stílust visszavitték Rómába.
Mi az olajos cserzés?
Az olajos cserzés olajokkal tartósítja a bőrt, amelyek puhán és vízállón tartják. Az észak-amerikai őslakosok ebben nagyon jártasak voltak, és a korai európai telepesek tőlük tanulva fejlesztették saját módszereiket.
Az európai bőrdivat örökségét viszi tovább a Buneri férfi bőrkabát kollekciója.
