Ha a nyolcvanas évek megtanították a bőrt kiabálni, a kilencvenes évek megtanították suttogni. Ez volt az az évtized, amikor az anyag csendessé és magabiztossá vált, amikor a tervezők abbahagyták a térfogat halmozását, és a szabást, a kidolgozást és a tapintást kezdték keresni. A kilencvenes évek bőrkabátjainak története valójában egy beérő mesterség története, amelyet olyan tímárműhelyek segítettek, amelyek puszta beszállítók helyett alkotótársakká váltak. Íme, hogyan találta meg a bőr a fényét az évtized során.
A kilencvenes években a bőr abbahagyta a hangoskodást, és megtanult csendben drágának hatni.
Tervezők és tímárműhelyek egyesítik erőiket, 1990-től 1993-ig
Az évtized egy csendes forradalommal nyit a kulisszák mögött. Az európai tervezők négyszemközt kezdenek dolgozni a tímárműhelyekkel, és az újszerű bőrök népszerűvé válnak, ahogy az olasz és a francia műhelyek azon versengenek, hogy olyan megjelenést kínáljanak, amelyet más nem. Az olasz tímárműhelyek, szoros együttműködésben a Versacéval és az Armanival, új színekkel, nyomatokkal és kezelésekkel kísérleteznek, miközben a francia műhelyek a francia tervezőkkel dolgozva a valaha készült legvékonyabb és legfinomabb bőröket állítják elő.
Ez a partnerség megváltoztatta, mire volt képes a bőr. A vezető házak tovább építették a kollekcióikba, egészen a divat szintjéig. A Gucci, amelyet sokáig a kiegészítőiről ismertek, kilépett a bőrruházat piacára. Thierry Mugler a pillanat legmerészebb, legprovokatívabb bőrdarabjait alkotta meg, gyakran dominanőtől ihletve, míg a Jil Sander az ellenkező utat járta, nyugodt, klasszikus megközelítéssel. Ahogy haladt az évtized, olyan befutott nevek is felkarolták a bőrt, mint Christian Lacroix. Lacroix korábban sosem használta, mégis gyönyörűen megmunkált 1992-es kabátja semmit sem árult el ebből, sőt, fényűző kígyóbőr szegéllyel is megtoldotta. Az olyan újabb tehetségek, mint Azzedine Alaia, valamint az amerikai Isaac Mizrahi és Byron Lars, játékosságot vittek a bőrterveikbe.
Egy olyan darab, mint a férfi klasszikus bárányból készült fekete bőrkabát, magában hordozza a kilencvenes évek elejének szellemét, azt a letisztult, csendben fényűző vonalat, amelyet a Jil Sander megszerettetett az évtizeddel.
Szexi vagy klasszikus, az évtized közepe, 1994-től 1997-ig
A kilencvenes évek közepére a bőr egy világos kettéosztásban telepedett meg, szexi vagy klasszikus, és a legjobb tervezők mindkét oldalon játszottak. Claude Montana továbbra is a pillanat divatos sziluettjének szabására használta, míg Gianfranco Ferre, akit éles, építészeti blúzairól ismertek, klasszikus stílusokat tervezett, és 1994-ben lépett a bőr világába egy gyönyörűen szabott, magas derekú, krémszínű velúr gaucsónadrággal. Gianni Versace eközben a bőrt arra használta, hogy elmélyítse a hírnevét a kifutó legszexibb ruhái között, a Fendi pedig szezonról szezonra kiemelt helyet tartott fenn.
A hangulat sötétté és letisztulttá is válhatott. Néhány tervező, köztük a Fendi, Ann Demeulemeester és a Gucci, a bőr természetes rugalmasságát használta arra, hogy tökéletes szabást építsen egy egyre minimálisabb sziluettre, míg Thierry Mugler tovább kacérkodott a rossz lány témával. 1997-ben a belga tervező, Ann Demeulemeester, valódi gót varázslatot teremtett egy elegáns, fekete, földig érő bőrruhával, amely megmutatta, milyen komollyá és szoborszerűvé vált az anyag.
Ennek a szexepilnek a modern visszhangja a női középéjszakai aszimmetrikus karcsúsított fekete bőrdzseki, csupa éles vonal és magabiztosság, pontosan az a fajta darab, amelyet a kilencvenes évek kifutója szeretett.
Shearling és csendes luxus, 1998-tól 1999-ig
Az évtized melegséggel és lágysággal zárult. A bőr, a velúr és a shearling szinte minden európai tervező kollekciójában helyet kapott a kilencvenes évek végén. Az Ungaro dús, szürke shearling kabátot mutatott be, a Celine pedig egy kifinomult, homokszínű bárányból készült kabátot, azt a fajta darabot, amely erőlködés nélkül hatott drágának. A Marni erős kontrasztot kínált egy letisztult barna bőr tölcsérgalléros kabáttal, bizonyítva, hogy a minimalizmus és a luxus megférhet ugyanazon az állványon.
Különösen a shearling lett az évtizedvég kényelmes arca, olyan anyag, amelybe el lehetett süppedni, miközben kifinomult maradt. Egy olyan kabát, mint a férfi shearling bélésű bárányból készült bőrkabát, magában hordozza a kilencvenes évek végének egyensúlyát a melegség és a kidolgozottság között, egyenesen egy modern télbe.
Amit a kilencvenes évek hátrahagytak
A kilencvenes évek adták meg a bőrnek a mértéktartás érzékét. Az évtized bebizonyította, hogy egy kabátnak nincs szüksége szegecsekre vagy térfogatra, hogy erősnek hasson, csak egy letisztult szabásra és egy szép bőrre. Emellett véglegesen összekötötte a tervezőket és a tímárműhelyeket, így az anyag évről évre tovább javult. A karcsú szabás, a puha shearling és a csendben fényűző kabátok mind erre a tíz évre vezethetők vissza, amikor a bőr abbahagyta a kiabálást, és megtanult halkan beszélni.
Összegzés
A Versace szexepiljétől a Jil Sander nyugodt vonalain át az Ungaro szürke shearlingjéig a kilencvenes évek valami finommá és éretté tették a bőrkabátot. A tervezők jobb bőrökre és élesebb szabásokra támaszkodtak, és az eredmény ma is alakítja, hogyan viseljük a bőrt. Egy modern ruhatár minden letisztult, jól szabott bőrdarabja csendes tartozással adózik a kilencvenes éveknek.
Gyakran ismételt kérdések
Mi változott a bőr számára a kilencvenes években?
Az európai tervezők elkezdtek négyszemközt dolgozni a tímárműhelyekkel, és maga az anyag is javult. Az olasz tímárműhelyek olyan házakkal, mint a Versace és az Armani, új színeket, nyomatokat és kezeléseket fejlesztettek ki, míg a francia műhelyek a valaha készült legvékonyabb és legfinomabb bőröket állították elő.
Mely tervezők határozták meg a kilencvenes évek bőrét?
Sokan. A Versace a szexepil felé tolta a bőrt, a Jil Sander és a Celine letisztult, klasszikus utat választott, Thierry Mugler merészebb témát kutatott, a Gucci pedig a kiegészítőktől a bőrruházat felé fordult. Christian Lacroix, Gianfranco Ferre, Fendi, Ann Demeulemeester, Ungaro és Marni mind beépítette a kollekcióiba.
Miért volt fontos a shearling a kilencvenes évek végén?
1998-ban és 1999-ben a bőr, a velúr és a shearling szinte minden európai kollekcióban helyet kapott. Az Ungaro dús, szürke shearling kabátot mutatott be, a Celine pedig egy kifinomult, homokszínű bárányból készült kabátot, míg a Marni egy letisztult barna tölcsérgalléros darabot kínált kontrasztként. A shearling lett az évtizedvég meleg, fényűző arca.
Milyen ma a kilencvenes évek bőr megjelenése?
Letisztultabb és kifinomultabb, mint az előző évtizedeké. Gondoljunk a karcsú, sima dzsekikre, a klasszikus bárányból készült kabátokra és a puha shearlingre, olyan darabokra, amelyek a szabásra és a minőségre épülnek, nem a vasalatokra. Ekkor tanult meg a bőr csendben drágának hatni.
A kilencvenes évek ikonikus darabjai ma is elérhetők – fedezd fel a Buneri bőrkabát kínálatát.
